Tartalom

Az Alliteration és az Assonance közötti fő különbség az, hogy Az allitáció egy stilisztikai irodalmi eszköz, amelyet az első betű ismételt hangzása azonosít több szavak sorozatában, vagy ugyanazon betű hangjának ismétlése egy kifejezés hangsúlyozott szótagjában és Az assonance a magánhangzók hangjának megismétlése, hogy mondatokban vagy mondatokban belső rímszerzést hozzon létre; a vers egyik építőköve.

• Alliteráció

  Az irodalomban az allitáció az azonos kezdeti mássalhangzó hangok feltűnő ismétlése egymás utáni vagy szorosan kapcsolódó szótagokban egy szócsoporton belül, még azok is, amelyek másképp vannak írva. A szavak összekapcsolásának egyik módszereként az allitációt fejrímnek vagy kezdeti rímnek is nevezik. Például: "szerény ház" vagy "potenciális hatalmi játék". Ismert példa erre: "Peter Piper egy csomó savanyú paprikát választott". Az "alliteration" a littera latin szóból származik, ami azt jelenti: "az ábécé betűje"; először egy latin párbeszéd során, a 15. században, Giovanni Pontano olasz humanista alkotta. Néhány irodalmi szakértő allitációként elfogadja a magánhangzóhangok ismétlését vagy a szavak végén történő ismétlést. Az allitáció szűk mértékben arra utal, hogy egy betű megismétlődik minden olyan szótagon, amelyet a versmérő szerint hangsúlyoznak, mint például James Thomsons versben: "Gyere ... húzza a lusta zavaros vonalat végig" .A Kononzancia egy szélesebb irodalmi eszköz, amelyet a a mássalhangzó egy szó bármely pontján hangzik (például hazaérkezés, forró láb). Az allitáció a mássalhangzás speciális esete, ahol az ismétlődő mássalhangzó hang a feszített szótagban van. Az allitáció utalhat különféle, de hasonló mássalhangzókra, például z-vel való allitálásra, amint azt Sir Gawain és a Zöld Lovag szerzője teszi, vagy amint az angolszász (óangol) költők kemény / súrlódó g g (ez utóbbi néhány kurzusra példaként említi a yogh - ȝ betűt, úgy kell kiejteni, mint a yarrowban a y vagy a Jotunheimben). Van egy allitáció egy speciális formája, az úgynevezett szimmetrikus alliteration. Vagyis az allitáció, amely párhuzamosságot vagy chiasmus-t tartalmaz. Ebben az esetben a mondatnak tartalmaznia kell egy pár külsõ szavakat, amelyek mindegyike ugyanazzal a hanggal kezdõdik, és a külsõ szavak párja is megfelelõ hangokkal kezdõdik, amikor az egyik fokozatosan közelebb kerül a középponthoz. Például: a "rozsdabarna blézer szabály" vagy a "fluoreszkés koordináció örökre". A szimmetrikus allitáció hasonló a palindromokhoz a szimmetria alkalmazása során.

  
  

• Összehangzás

  Az assonancia a szavak / szótagok hangjának hasonlósága akár magánhangzók (például hús, bab), akár mássalhangzók (például tartani, köpeny) között. Azonban a mássalhangzók közötti assonanciát az amerikai használatban általában mássalhangzásnak nevezik. A két típust gyakran kombinálják a hat szó és a kapcsoló szavak között, amelyekben a magánhangzók azonosak, és a mássalhangzók hasonlóak, de nem teljesen azonosak. Ha ugyanaz a magánhangzó vagy hasonló magánhangzók ismétlődnek az irodalomban, különösen a hangsúlyos szótagokban, ezt magánhangzó-harmóniának lehet nevezni. Az assonancia különleges esete a rím, amelyben a szavak végződései (általában a magánhangzó hangjával kezdődnek) az utolsó hangsúlyozott szótag) azonosak - mint a ködben és a kutyában, vagy a történelemben és a rejtélyben. A vokális hangzás fontos elem a versben. Az assonancia gyakrabban fordul elő a versben, mint a prózában; angol nyelvű költészetben használják, és különösen fontos az ó-francia, a spanyol és a kelta nyelvben.

  
  

• Alliteration (főnév)

  A mássalhangzó ismétlése két vagy több szó elején, vagy közvetlenül egymás után, vagy rövid időközönként.

• Alliteration (főnév)

  Ugyanazon betű ismétlődése a szavak ékezetes részében, mint az angolszász alliteratív mérőnél.

• Assonance (főnév)

  Hasonló vagy azonos magánhangzók ismétlése (bár különböző mássalhangzókkal), általában irodalomban vagy költészetben.

• Alliteration (főnév)

  ugyanazon betű vagy hang előfordulása a szomszédos vagy szorosan kapcsolódó szavak elején

  "az édes madarak énekeltek hivatkozása"

  "az utalások az utolsó néhány sorban vannak csoportosítva"

• Assonance (főnév)

  a hang hasonlósága a közeli szavak szótagjai között, ami elsősorban két vagy több hangsúlyozott magánhangzó rímszerkezetéből adódik, de nem mássalhangzókkal (pl. szonett, zabkása), hanem az azonos mássalhangzók használatával, különféle magánhangzókkal (pl. megölve, hidegen, tettenként)

  "az alliteratív assonanciák, mint például a" kudarc "és a" esés ", nagyon gyakoriak az óangol költészetében"

  "az assonance használata a vers egészében kétségbeesés hangját idézi elő"

• Alliteration (főnév)

  Ugyanazon levél ismétlése két vagy több szó elején, vagy közvetlenül egymást követõen, vagy rövid idõközönként; a következő sorok szerint: -

• Assonance (főnév)

  A hang hasonlósága.

• Assonance (főnév)

  Egy különös rímfaj, amelyben az utolsó ékezetes magánhangzó és az azt követő szavak hangosan megegyeznek egy másik szó magánhangzóival, miközben a két szó mássalhangzói hangon eltérőek; mint calamo és platano, baby és chary.

• Assonance (főnév)

  Hiányos levelezés.

• Alliteration (főnév)

  ugyanazon mássalhangzó használata minden kiemelt szótag elején a vers sorában;

  "a szikla körül a rohadt borjú futott"

• Assonance (főnév)

  hasonló magánhangzók ismétlése az egymást követő szavak hangsúlyozott szótagjain