Tartalom
Fő különbség
Az ötvözeteket és a vegyületeket többnyire a kémia tárgyalja, alapvetően mindkét kifejezés hasonlít egymással abban a tekintetben, hogy a különféle elemeket egyesítik és elegyítik, hogy követelményeinknek megfelelően új szerkezetet hozzanak létre. Az ötvözet és a vegyületek ugyanakkor nagymértékben megkülönböztethetők egymástól is, mivel mindkettőnek eltérő következményei vannak. Alapvetően mindkettőben a fő különbség az, hogy az elemeket összekeverik vagy összekeverik, és hogy az új szerkezet miként tartja magát. Kémiai szempontból mindkettőt szemléltetik. A kettő közötti alapvető különbség: ötvözetben az egyes alkotóelemek általában az egyesítés után nem tartják meg és megtartják eredeti egyedi tulajdonságaikat és tulajdonságaikat, míg viszont egy kompoziton belül az adott kompozitot kifejlesztő anyagok típusai megőrizni különleges egyedi tulajdonságaikat, így előállítva az adott kompozit anyagot, amely megfelelőbb az alkalmazásokhoz sokféle fajtához.
Mi az ötvözet?
Egy ötvözet leírható úgy, mint a fémekkel összekapcsolt kombináció, keverék vagy keverék, vagy esetleg egy fém és egy másik elem keveréke. Az ötvözeteket általában a fém csatlakozási karakter határozza meg. Egy jó ötvözet lehet egy szilárd megoldás, amely fém elemekhez kapcsolódik (csak egy fázis), vagy esetleg több más fémes fejlesztési szakasz kombinációja (több megoldás). Az intermetallikus anyagok általában olyan ötvözetek, amelyek a leírt sztöchiometriát alkalmazzák, és nagyon szerkezetűek is. A Zintl fejlesztési szakaszai időnként kötési fajták által meghatározott ötvözeteknek is tekinthetők. Az ötvözeteket széles körben használják hatalmas alkalmazási körben. Egyes esetekben a fémek választéka jóllehet csökkenti az anyaghoz kapcsolódó összes költséget annak ellenére, hogy az alapvető tulajdonságok védelme. Más esetekben a fémek összeolvadása teljes tulajdonságokat kölcsönöz az alkotóelemeknek, például a kopásállóságnak és a mechanikai szilárdságnak. A fémek példánya általában acél, forrasztás, fém, ón, duralumin, foszforbarna és amalgámok. A keverék összetevőit általában tömeg alapján értékelik. A fémeket általában szubsztitúciónak vagy néha intersticiális ötvözetnek tekintik, az atomi megértés szempontjából, amely általában az adott ötvözetet képezi. Lehetséges továbbá, hogy homogénnek (amely magában foglal egy fázist), valamint heterogénnek (2 vagy több fejlettségi szintből áll), valamint intermetallikusnak tekinthetők. Általánosságban elmondható, hogy az ötvözetek általában nehezebbek, robusztusabbak, és hővisszatartó tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az adott alkotóelem alternatívái. Különböző egyéb tulajdonságok, például szignifikánsan kisebb korróziós képesség, ragyogó felület stb. Is megvalósíthatók az összevonás során alkalmazott fémek és elemek típusa, valamint mennyisége szempontjából. Következésképpen az ötvözeteket általában bizonyos előírások teljesítéséhez gyártják. Amikor egy fémet vagy egy elemet különféle formákban használnak jó ötvözet összeállításához, ezt bináris ötvözetnek nevezik, tehát amikor kb. Három különbözõ fémet használunk, akkor legtöbben utalunk harmadlagos ötvözetre és így tovább ez a folyamat ismétli. Az ötvözetek általában szennyező anyagokból állnak, és az ilyen típusú szennyeződések minden bizonnyal megrongálhatják az összetevőket, vagy akár összekeverhetők a keverés során. Az egyesülésben szereplő elemeket általában százalékban ábrázolják, az adott tömegüknek megfelelően a keverékben.
Mi az a vegyület?
Az anyag határozottan a különféle elemek, amelyek kémiai kötések révén beragadtak egymással való összefüggése. A konverternek előnyösen egynél több anyagot kell tartalmaznia egy vegyület létrehozásához. Nem feltétlenül egyszerű, ha egy kémiai anyagot önmagában kap, ha csak kevés anyagot kever össze egymással, ám ezek kizárólag bizonyos kémiai reakciók révén érhetők el. Következésképpen ezenkívül könnyű feladat az egyedi elemek előállítása a vegyület különböző más kémiai reakciókkal történő romlása révén. Az egyedi jellegük alapján meghatározott vegyületeket különféle kategóriákban lehet felismerni; molekulák (kovalens kötések révén egymáshoz ragadt anyagok), sók (ionos kötésekkel egymáshoz ragasztott anyagok), komplexek (koordinációs kötések révén egymással ragadt anyagok) stb. Egyes esetekben számos elem társul pontosan ugyanazok a fajok kapcsolódnak egymáshoz kötések létrehozása céljából, és általában poliatoxikus molekuláknak nevezik őket. Abban az esetben, ha egy pár azonos pontosságú adag létrehoz egy vegyületet, azt diatómás molekulanak nevezik. Sokféle vegyület létezik, egyes esetekben a legtöbb fém nem fordul elő természetes állapotában, következésképpen vegyületeket is készítettek, például alumínium-oxidot és vas-piritot. Egy vegyületet alternatív kémiai anyagösszetételré alakíthatnak beszélgetés eszközei egy későbbi kémiai anyag vegyület felhasználásával kémiai reakció útján. Ezen eljárás során az atomok közötti kötések általában mindkettőn belül felbomlanak a keveredő vegyületekben, ezt követően pedig a kötéseket általában megreformálják annak biztosítása érdekében, hogy vadonatúj asszociációk jussanak létre az atomok között.
Főbb különbségek
- Az ötvözet jellemzői ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az alkotó fémek, míg a vegyület nem követi a hasonló esetet, általában eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a fém, amelyből
- A vegyület egyenletes molekulákat mutat, míg az ötvözet általában azt jelenti, hogy a molekulák tartalmazzák azokat, amelyek kémiailag nem lépnek kölcsönhatásba a molekulák módosításával.
- Az ötvözetekhez viszonyítva a vegyületek széles skálája található
- Néha az ötvözetek nem tartalmaznak kötést köztük, míg a vegyületnek feltétele, hogy kötés legyen
- Az ötvözetekben általában fém van, míg a vegyületek néha nem fémek
