Tartalom

• Hermeneutika

  
  

  A hermeneutika () az értelmezés elmélete és módszertana, különös tekintettel a bibliai, a bölcsesség irodalom és a filozófiai szövegek értelmezésére. A modern hermeneutika magában foglalja mind a verbális, mind a nem verbális kommunikációt, valamint a szemiotikát, az előfeltevéseket és az előzetes megértéseket.A hermeneutikát széles körben alkalmazták a humán tudományokban, különösen a jogban, a történelemben és a teológiában. A hermeneutikát kezdetben alkalmazták a szentírások értelmezésére, vagy az egédzézisre, majd később kibővítették az általános értelmezés kérdéseivel. A "hermeneutika" és az "exegézis" kifejezéseket időnként felcserélhetően használják. A hermeneutika szélesebb tudományág, amely magában foglalja az írásbeli, a verbális és a nem verbális kommunikációt is. Az Exegesis elsősorban az s szavára és nyelvtanára összpontosít. A hermeneutika, mint egyetlen főnév, bizonyos értelmezési módszerre utal (lásd ezzel szemben a kettős hermeneutika).

  
  

• Exegesis (főnév)

  Egy, különösen vallási, kiállítása vagy magyarázata.

• Hermeneutika (főnév)

  Különösen a szent emberek módszertani értelmezésének tanulmányozása vagy elmélete.

• Exegesis (főnév)

  Kiállítás; magyarázat; különösen a Szentírás egy vagy egy részének kritikai magyarázata.

• Exegesis (főnév)

  Az egyenlet gyökerei megtalálásának folyamata.

• Hermeneutika (főnév)

  Az értelmezés és magyarázat tudománya; exegézis; különösen a teológia azon ágát, amely meghatározza azokat a törvényeket, amelyek alapján meg kell állapítani a Szentírás jelentését.

  
  

• Exegesis (főnév)

  magyarázat vagy kritikai értelmezés (különösen a Biblia)

• Hermeneutika (főnév)

  a teológia ága, amely foglalkozik az egzekézis elveivel