Tartalom

• Hangrés

  
  

  A glottist úgy definiáljuk, mint a vokális redők (a rima glottidis) közötti nyílás.

• Gégefedő

  Az epiglottis egy rugalmas porcból készült, a nyálkahártyával borított, a gége bejáratához rögzített szárny. Ferdén felfelé, a nyelv és a hyoid csont mögött kinyúlik, hátsó irányba mutatva. Légzés közben nyitva áll, lehetővé téve a levegő bejutását a gégébe. Lenyelés közben bezáródik, hogy megakadályozzák az aspirációt, és arra kényszeríti, hogy a lenyelött folyadékok vagy ételek a nyelőcső mentén menjenek. Így a szelep irányítja az áthaladást a légcsőbe vagy a nyelőcsőbe. Az epiglottis annak nevét kapja, hogy a glottis felett van (epi- + glottis). Az epiglotteken ízlelőbimbók vannak.

  
  

• Glottis (főnév)

  A nyílás az igaz vokál között, amely a gégében található.

• Epiglottis (főnév)

  Poros szerv a földi gerincesek torkában, amelyek lenyelik a nyálkahártyát, és megakadályozzák az étel és folyadék bejutását a légcsőbe, és a Homo sapiens esetében szintén beszédszervet.

• Glottis (főnév)

  a gégnek a hangkábelekből és a közöttük lévő nyílásból álló része. Befolyásolja a hangmodulációt a kiterjesztés vagy a kontrakció révén.

• Epiglottis (főnév)

  a nyelv gyökere mögött lévő porcszárny, amelyet nyelés közben lenyomnak, hogy fedezze a szélcső nyílását.

• Glottis (főnév)

  
  

  Nyílás a garatból a gégbe vagy a légcsőbe. Lásd Larynx.

• Epiglottis (főnév)

  Porcos, fedőszerű függelék, amely bezárja a nyálkahártyát, miközben étel vagy ital áthalad, míg étel vagy ital áthalad a garaton.

• Glottis (főnév)

  a gég vokális készüléke; a valódi vokális redők és a köztük lévő tér, ahol a hanghang keletkezik

• Epiglottis (főnév)

  egy porcszárny, amely lenyelte a szélcsövet