Tartalom

• Kalapács

  
  

  A kalapács olyan eszköz vagy eszköz, amely ütést (hirtelen ütést) ad egy tárgynak. A legtöbb kalapács kéziszerszám, amelyet szögek meghajtására, alkatrészek illesztésére, fém kovácsolására és tárgyak széttörésére használnak. A kalapácsok alakját, méretét és felépítését a céljától függően különböznek. A kalapács sok kereskedelem alapvető eszköze. A szokásos jellemzők a fej (leggyakrabban acélból készült) és a fogantyú (más néven sisak vagy tengely). Bár a legtöbb kalapács kéziszerszám, léteznek motoros verziók; ezeket hatalmas kalapácsnak nevezik. Az erőkalapácsok típusa a gőzkalapácsok és az ütőkalapácsok, gyakran nehezebb felhasználásokhoz, például kovácsoláshoz. Néhány speciális kalapácsnak más neve is van, mint például kalapács, kalapács és kalapács. A "kalapács" kifejezés azokra az eszközökre is vonatkozik, amelyek ütéseket adnak, például egy lőfegyver kalapácsára vagy egy zongora kalapácsra, vagy a kalapácsos jégkaparóra.

  
  

• Kalapács (főnév)

  Egy nehéz fejjel ellátott szerszám és egy fogantyú a dobogáshoz.

• Kalapács (főnév)

  A lőfegyver mozgó része, amely a lőcsapra ütközik, hogy fegyvert ürítsen.

• Kalapács (főnév)

  A mályva, a középfül kicsi csontja.

• Kalapács (főnév)

  Zongorában vagy dulcimerben egy filcbe borított fadarab, amely megüti a húrot.

• Kalapács (főnév)

  Nehéz acélgömbből készült, huzalhosszhoz rögzített és dobásra használt eszköz.

• Kalapács (főnév)

  Az utolsó kő a végén.

• Kalapács (főnév)

  Frisbee-dobási stílus, amelyben a korongot fejjel lefelé, egy kézfogóval tartják, és a feje fölé dobják.

  
  

• Kalapács (főnév)

  Az óra része, amely csengőre csap, hogy jelezze az órát.

• Kalapács (főnév)

  Aki, vagy az, ami összetöri vagy összetöri.

  "Szent Ágoston az eretnekségek kalapácsa volt."

• Kalapács (ige)

  Ismételt ütés kalapáccsal, valamilyen más eszközzel, ököllel stb.

• Kalapács (ige)

  Kalapáccsal formálni vagy kovácsolni; alakítani verte.

• Kalapács (ige)

  Egy pont többszöri hangsúlyozása.

• Kalapács (ige)

  Különösen keményen ütni.

• Kalapács (ige)

  Nagyon gyorsan lovagolni.

• Kalapács (ige)

  Belső sztrájk, mint egy kalapács.

  "Hallottam, hogy a motor szelepei dörömbölnek, amikor az időmérő rúdot dobták."

• Kalapács (ige)

  Legyőzni (egy személy, egy csapat) hangosan

  "5-0-os kalapáltunk őket!"

• Maul (főnév)

  Nehéz hosszú kezű kalapács, amelyet hasábok hasítására használnak ék behúzásával vagy harc közben.

• Maul (főnév)

  Olyan helyzet, amikor a labdát hordozó játékost, akinek a lábán kell lennie, egy vagy több ellenfél tartja, és egy vagy több labdahordozó csapattárs társul a labdatartóra.

• Maul (ige)

  Valaki vagy valami durva kezelése.

• Maul (ige)

  Vadul; az állatok általánosan használt súlyos testi sérüléseket okozhat.

  "A medve szörnyű módon becsapta őt."

• Maul (ige)

  Kemény kritika.

• Kalapács (főnév)

  Szegek körömmeghajtására, fémek verésére és hasonlókra, amelyek általában acélból vagy vasból állnak, és a fogantyúhoz keresztirányban vannak rögzítve.

• Kalapács (főnév)

  Valami, ami formájában vagy cselekedetében hasonlít a közös kalapácsra

• Kalapács (főnév)

  Gömbös súly, amely egy rugalmas fogantyúhoz van rögzítve, és egy jelből vagy gyűrűből kilógott. A fej és a fogantyú súlya általában legalább 16 font.

• Kalapács

  Kalapáccsal verni; nehéz ütésekkel verni; mint vas ütni.

• Kalapács

  Kalapáccsal formálni vagy kovácsolni; alakítani verte.

• Kalapács

  Az elmében kialakulni; alakítani kemény szellemi munka révén; - általában kifelé.

• Kalapács (ige)

  Bármi elfoglalva lenni; keményen dolgozni, mintha kalapáccsal formálna valamit.

• Kalapács (ige)

  Ismételt csapások elvégzése, szó szerint vagy ábrásan.

• Maul (főnév)

  Nehéz fa kalapács vagy bogár.

• Marcangol

  Megverni és zúzódni egy nehéz bottal vagy öleléssel; durva sebzéshez.

• Marcangol

  Nagyon sérülni; sok kárt okozni.

• Kalapács (főnév)

  egy fegyverzáró része, amely ütköző ütősapkához ütközik, amikor a ravaszt meghúzzák

• Kalapács (főnév)

  kézi szerszám nehéz merev fejjel és fogantyúval; arra használják, hogy impulzív erőt adjanak ütéssel

• Kalapács (főnév)

  egy atlétikai verseny, amelyben egy rugalmas huzalhoz rögzített nehézfém gömböt a lehető legnagyobb mértékben dobnak el

• Kalapács (főnév)

  a homokhoz csatlakozó oszlik

• Kalapács (főnév)

  egy rugalmas huzalhoz erősített nehézfém gömb; a kalapács-dobásban használt

• Kalapács (főnév)

  egy ütő, amelyet nemez borít be, és amely a zongorahúrokat rezgésbe hozza

• Kalapács (főnév)

  szerszám sziklák fúrására

• Kalapács (főnév)

  dobogás (ismételt nehéz ütések kivitelezése);

  "a hirtelen ököllel ütötte el őt"

  "a lábak lüktetése a folyosón"

• Kalapács (ige)

  verte kalapáccsal vagy mintha kalapáccsal;

  "kalapács a fém lapos"

• Kalapács (ige)

  hozzon létre kalapáccsal;

  "kalapálja az ezüstöt egy tálba"

  "pár nyelvet kovácsolni"

• Maul (főnév)

  egy nehéz, hosszú kezű kalapács, amelyet a tét vagy ék meghajtására használtak

• Maul (ige)

  hasított (fa) maullal és ékekkel

• Maul (ige)

  súlyosan megsérül verte