Tartalom

• ragozás

  
  

  A nyelvtanban az inflexió vagy inflexió - néha valószínűségnek is nevezik - egy szó módosítása olyan különféle nyelvtani kategóriák kifejezésére, mint például feszültség, eset, hang, szempont, személy, szám, nem és hangulat. Az igék inflexióját konjugációnak is nevezik, és a főnevek, melléknevek, melléknevek, névmások, meghatározók, meghatározók, melléknevek, prepozíciók, posztpozíciók, számok, cikkek stb. Az inflexió egy vagy több nyelvtani kategóriát egy előtaggal, utótaggal vagy infixummal, vagy más belső módosítással, például magánhangzó-váltással fejez ki. Például a latin ducam ige, azaz "vezetni fogok" utótagot tartalmaz: -am, kifejező személyt (első), számot (szinguláris) és feszültség-hangulatot (jövőbeli indikatív vagy jelen szubjunktúra). Ezen utótag használata inflexió. Ezzel szemben az "I will lead" angol mondatban a lead szó nem szerepel személyen, számnál vagy feszültségnél; egyszerűen az ige csupasz formája. A szó kiegyenlített formája gyakran tartalmaz egy vagy több szabad morfémát (jelentési egységet, amely önmagában is szóként állhat), és egy vagy több kötött morfémát (olyan jelentési egység, amely nem képes önmagában önállóként kifejezni). Például, az angol szó cars egy főnév, amelyet a szám bevágása követ, kifejezetten a többes szám kifejezésére; a tartalom morfém-autó nincs korlátozva, mert önmagában is szóként állhat, míg az utótag-kötés kötve, mert nem képes önmagában mint szó. Ez a két morféma együttesen alkotja a megsértett szót. Azokat a szavakat, amelyek soha nem érintkeznek inflexióval, invariánsnak tekintik; például az angol ige kötelező invariáns elem: soha nem vesz utótagot vagy megváltoztatja az űrlapot, hogy más nyelvtani kategóriát jelöljön. Kategóriáit csak a következménye alapján lehet meghatározni. Az, hogy egy mondatban egynél több szó formáját vagy inflexióját egymással kompatibilisnek kell lenni, a nyelv szabályai szerint összehangolásnak vagy megállapodásnak nevezzük. Például a "kórus énekel" kifejezésben a "kórus" egy egyedüli főnév, tehát az "énekelni" a jelenlegi helyzetben korlátozott a harmadik személy szinguláris utótagjainak használata. Azok a nyelvek, amelyeknek bizonyos fokú inflexiója van, szintetikus nyelvek. Ezek lehetnek nagymértékben behúzva (például latin, görög, spanyol, bibliai héber és szanszkrit) vagy gyengén meghajlottak (például angolul). Azokat a nyelveket, amelyek annyira beletapadtak, hogy egy mondat egyetlen erősen megsértett szóból állhat (mint például sok amerikai indián nyelv), poliszintetikus nyelveknek hívják. Azokat a nyelveket, amelyekben minden inflexió csak egyetlen nyelvtani kategóriát közvetít, például finn, agglutináló nyelveknek hívják, míg azok a nyelvek, amelyekben egyetlen inflexió több grammatikai szerepet közvetíthet (például nominációs eset és többes szám, mint latin és német nyelven), hívják fúziós. Azokat a nyelveket, mint például a kínai mandarin, amelyek soha nem használnak inflexiókat, analitikusnak vagy izolálónak nevezzük.

  
  

• Intonáció (főnév)

  A hang emelkedése és csökkenése a beszédben.

• Intonáció (főnév)

  A zenei skála hangjainak megszólalása.

• Intonáció (főnév)

  Énekelni vagy jól hangolni, vagy egyéb módon játszani.

  "Intonálása hamis volt."

• Intonáció (főnév)

  Egy egyszerű ének, zsoltár vagy kantika bevezető mondatának zenei hangon szólaltatása vagy éneklése egyhangú papként.

• Intonáció (főnév)

  Mennydörgés; mennydörgés.

• Inflection (főnév)

  A szó formájának változása, amely tükrözi a nyelvtani funkció megváltozását.

  "neme, száma vagy feszültsége"

  
  

• Inflection (főnév)

  A hangmagasság vagy a hang hangváltozása.

• Inflection (főnév)

  A görbület változása konkávról konvexre vagy konvexről konkávra.

• Inflection (főnév)

  Elfordulás az egyenes pályáról.

• Inflection (főnév)

  fényelhajlás

• Intonáció (főnév)

  Mennydörgés; mennydörgés.

• Intonáció (főnév)

  A zenei skála hangjainak megszólalása.

• Intonáció (főnév)

  A beszéd módja, különös tekintettel a hangsúly kiemelésére, a sebességre, valamint a hangmagasság emelkedésére és csökkenésére beszéd közben.

• Inflection (főnév)

  A behatolás cselekedete vagy a beégés állapota.

• Inflection (főnév)

  Kanyar; hajtás; egy görbe; egy fordulat; egy csavar.

• Inflexió (főnév)

  A hang csúsztatása, modulálása vagy ékezete; mint emelkedő és csökkenő inflexió.

• Inflexió (főnév)

  Az a variáció vagy változás, amelyben a szavak megjelölik az esetet, nemet, számot, összehasonlítást, feszültséget, személyt, hangulatot, hangot stb.

• Inflexió (főnév)

  A hang hangmagasságának vagy hangának bármilyen változása vagy módosítása.

• Inflexió (főnév)

  Ugyanaz, mint a diffrakció.

• Intonáció (főnév)

  a hangmagasság emelkedése és csökkenése

• Intonáció (főnév)

  a síkság nyitó darabjának szólistája énekelte

• Intonáció (főnév)

  az ének cselekedete monoton hangon

• Intonáció (főnév)

  zenei hangok előállítása (hanggal vagy hangszerrel); különösen a hangmagasság-kapcsolatok pontossága

• Inflection (főnév)

  a szó formájának megváltozása (általában utótag hozzáadásával) annak kifejezésére, hogy a nyelvtani funkciója megváltozik

• Inflection (főnév)

  a stressz és az intonáció mintái egy nyelven

• Inflection (főnév)

  eltérés egyenes vagy normál pályától

• Inflection (főnév)

  a beszédmódja, amelyben a hang hangereje, hangmagassága vagy hangja módosul