Tartalom

• Jelenségek

  
  

  A jelenség (görögül: φαινόμενον, phainómenon, a phainein igeből, hogy megjelenítsen, ragyogjon, megjelenjen, manifesztálódjon vagy megnyilvánuljon, többes jelenség) bármely olyan dolog, amely megnyilvánul. A jelenségeket gyakran, de nem mindig, úgy értik, mint egy érzelmi lény megjelenése vagy tapasztalata, vagy elvileg így lehet. A kifejezés modern filozófiai használatában Immanuel Kanton keresztül jött létre, aki ellentétben állt a noumenonnal. Egy jelenséggel szemben a noumenont nem lehet közvetlenül megfigyelni. Kantot Gottfried Wilhelm Leibniz nagymértékben befolyásolta filozófiájának ebben a részében, amelyben a jelenség és a noumenon egymással összekapcsolt technikai kifejezésekként szolgálnak. Az ókori görög pironista filozófus, Sextus Empiricus ezt megelőzően szintén a jelenséget és a noumenont használja egymással összekapcsolt műszaki kifejezésekként.

  
  

• Jelenség

  A jelenség (görögül: φαινόμενον, phainómenon, a phainein igeből, hogy megjelenítsen, ragyogjon, megjelenjen, manifesztálódjon vagy megnyilvánuljon, többes jelenség) bármely olyan dolog, amely megnyilvánul. A jelenségeket gyakran, de nem mindig, úgy értik, mint egy érzelmi lény megjelenése vagy tapasztalata, vagy elvileg így lehet. A kifejezés modern filozófiai használatában Immanuel Kanton keresztül jött létre, aki ellentétben állt a noumenonnal. Egy jelenséggel szemben a noumenont nem lehet közvetlenül megfigyelni. Kantot Gottfried Wilhelm Leibniz nagymértékben befolyásolta filozófiájának ebben a részében, amelyben a jelenség és a noumenon egymással összekapcsolt technikai kifejezésekként szolgálnak. Az ókori görög pironista filozófus, Sextus Empiricus ezt megelőzően szintén a jelenséget és a noumenont használja egymással összekapcsolt műszaki kifejezésekként.

  
  

• Jelenségek (főnév)

  .

• Jelenség (főnév)

  Érzékeléssel érzékelhető; vagy annak ténye vagy előfordulása.

• Jelenség (főnév)

  (kiterjesztés) Tudható dolog vagy esemény (pl. következtetés alapján, különösen a tudományban).

• Jelenség (főnév)

  (metonímia) Egyfajta vagy típusú jelenség (1. vagy 2. érzék).

• Jelenség (főnév)

  Kinézet; valami érzékelhető oldala, amely változtatható.

• Jelenség (főnév)

  Olyan tény vagy esemény, amelyet nagyon szokatlannak, kíváncsinak vagy megdöbbentőnek tekintnek azok, akik ennek tanúi voltak.

• Jelenség (főnév)

  Csodálatos vagy nagyon figyelemre méltó ember vagy dolog.

• Jelenség (főnév)

  Olyan tapasztalt tárgy, amelynek alkotása tükrözi azt a rendet és fogalmi struktúrát, amelyet az emberi elme (különösen az érzékelés és a megértés hatalma) vet rá rá.

• Jelenség (főnév)

  Megjelenés; bármi látható; bármilyen anyagban vagy szellemben észrevehető vagy megfigyelhető; mint a hő, a fény vagy az elektromosság jelenségei; a képzelet vagy az emlékezet jelenségei.

• Jelenség (főnév)

  Ami furcsának, szokatlannak vagy elszámoltathatatlannak tűnik; rendkívüli vagy nagyon figyelemre méltó személy, dolog vagy esemény; mint zenei jelenség.

• Jelenség (főnév)

  bármilyen állapot vagy folyamat, amelyet az érzékek, nem pedig az intuíció vagy az érvelés révén ismertek meg

• Jelenség (főnév)

  figyelemre méltó fejlemény