Tartalom
Fő különbség
A fémet ércéből elektrolízis vagy redukció útján nyerik. A redukció során a redukált érc oxidérc. Az oxidércét karbonátokhoz és szulfidokhoz képest sokkal könnyebben redukálni lehet. Ha az érc nem oxidérc, akkor először kalcinálás vagy pörkölés útján oxidérmé alakítják. A kalcinálás során az érc olvadáspontja alatt melegszik, vagy levegő hiányában, vagy kevesebb mennyiségű levegő bevezetésekor pörkölés közben, az érc erősen melegszik levegő jelenlétében az olvadáspontja alatt.
Mi a sütés?
Fémkohászati eljárás, amely nagyon magas hőmérsékleten gáz-szilárd reakciókat foglal magában azzal a céllal, hogy megtisztítsa a fémet a szennyeződésektől. A pörkölés a különféle ércek feldolgozásának egy lépése, de a pörkölés előtt az érc már részben megtisztult a szennyeződésektől a habos lebegő ún. A pörkölés folyamata szilárdgázos termikus reakcióból áll, amely redukciót, oxidációt, szulfátot, klórozást és piro-hidrolízist tartalmaz. Pörköléskor az ércet vagy az érckoncentrátumot nagyon forró levegő jelenlétében melegítjük. A pörkölést főleg a szulfid ásványok esetében végzik, ahol a szulfid oxiddá alakul, a kén pedig kén-dioxiddá (gázzá) alakul, amelyet azután a környezetbe engednek. Ez a levegőszennyezés súlyos forrása. A pörkölés gáznemű tartalmát, azaz kén-dioxidot gyakran használják a kénsav előállításához. A pörkölés nem érc dehidrálására szolgál. A szulfidérc pörkölésénél, ha az érc kéntartalmát majdnem teljesen eltávolítják, elhullott pörkölt lesz. Ennek az eljárásnak a fő hátránya, hogy nagy mennyiségű mérgező, fém és savas vegyületet bocsát ki. Ezek a vegyületek ártalmasak a környezetünkre.
Mi a kalcinálás?
Az IUPAC-ban azt a következőképpen definiálják: „magas hőmérsékletre történő hevítés levegő vagy oxigén jelenlétében”. A kalcinálást ugyanakkor termikus eljárásnak is nevezik, ha nincs levegő vagy nagyon korlátozott mennyiségű oxigénellátás, amelyet ércékre és más szilárd anyagokra alkalmaznak a hőbomlás elérése érdekében. A kalcináló acélból készült henger, amely forog a kemencében. A Calciner közvetett magas hőmérsékleten történő feldolgozást (550-1150 ° C) végez szabályozott atmoszférában. A kalcinálás egy kalcinált latin szóból származik, amely azt jelenti: „mészégetés”. A kalcinálást leggyakrabban a kalcium-karbonát (mészkő) bomlásánál alkalmazzák kalcium-dioxiddá (mész) és szén-dioxiddá, hogy cement jöjjön létre. A széndioxid szabadul fel a környezetbe. A kalcinálásból nyert termékeket kalcinnak nevezik, függetlenül a ténylegesen hőkezelés alatt álló vegyületektől. A kalcinálás során a reakció a termikus bomlás hőmérsékleten vagy annál magasabb hőmérsékleten zajlik. A kalcinálás folyamata felhasználható az érc nedvességének kiszorítására.
Főbb különbségek
- A pörkölés során az ércöt olvadáspontja fölé hevítik levegő vagy oxigén jelenlétében, míg a kalcinálás során az érc olvadáspontja fölé melegszik levegő vagy nagyon korlátozott mennyiségű oxigén hiányában.
- A pörkölést főleg szulfid-ásványok esetében végzik, míg a kalcinálást főként a karbonátércek lebontásánál alkalmazzák.
- A pörkölés nem érc dehidrálására szolgál, míg a kalcinálás felhasználható az érc nedvességének kiszorítására.
- Pörköléskor kén-dioxid szabadul fel, míg kalcináláskor széndioxid szabadul fel.
