Tartalom

• kedvetlen

  
  

  A stupor (a latin stupere-ből: „döbbent vagy lenyűgözve”) a kritikus mentális funkció hiánya és a tudatosság olyan szintje, amelyben a beteg szinte teljesen nem reagál, és csak az alap stimulusokra, például a fájdalomra reagál. A hülye állapotban lévők merevek, némaak és csak tudatosnak tűnnek, mivel a szem nyitva van, és követi a környező tárgyakat. A szó a latin stuporból származik ("zsibbadás, érzékenység"). A külső ingerekre adott reakciók károsodásával jellemezve általában fertőző betegségekben, bonyolult toxikus állapotokban (pl. Nehézfémek), súlyos hipotermiában, mentális betegségekben (pl. Skizofrénia, súlyos klinikai depresszió), epilepsziában, érrendszeri betegségekben (pl. Hipertóniás encephalopathia) jelentkeznek, sokk (pl. halál megtanulása vagy autóbaleset túlélése), daganatok (pl. agydaganatok), D-vitaminhiány és egyéb rendellenességek.

  
  

• Obtunded

  A megszűnés a teljes éberségnél (megváltozott tudatosság szintnél) utal, tipikusan orvosi állapot vagy trauma következtében. Az obtund gyökér szó azt jelenti, hogy „tompa vagy kevésbé éles”, vö. tompaszög.

• Megdöbbentő (melléknév)

  lassú vagy zavaros reakciókkal, mintha sztuppanás lenne; ittas

• Obtunded (melléknév)

  Távol a riasztástól vagy az időre és a térre orientálódott, és más összezavarodásra utaló jeleket mutat, egy olyan állam, amelyben nincs elegendő őszinte delírium.

• Megdöbbentő (melléknév)

  kábult vagy zavart és lassan reagál (fújás, részegülés vagy kimerültség miatt)